Non diabetic gastroparesis

Diabetologia Hungarica

Összefoglalás A diabetes mellitus szövődményeként megjelenő tápcsatornai funkciózavarok közül a gyomorürülés zavara, a diabeteszes gastroparesis az egyik leggyakoribb kórkép. A gyomorürülési zavar mértéke eltérő lehet, s a klinikai tünetekkel való non diabetic gastroparesis nem egyértelmű.

A kórképről rendelkezésre álló patogenetikai ismereteket, a kórképre utaló klinikai jellemzőket, a diagnosztika egyszerű és speciális eszközeit, a terápia mai lehetőségeit foglalja össze a közlemény. Kulcsszavak: diabetes mellitus, gastroparesis, diagnózis, terápia Diabetic gastroparesis: diagnosis and treatment Summary Functional disorders of the gastrointestinal tract are well known complications of the long standing diabetes mellitus.

The impairement of the gastric emptying, as classified in the diabetic gastroparesis shows significant clinical importance because the lack of pronounced clinical symptoms in the majority of cases; the correlation is poor between symptoms and the delay of the gastric emptying in this pathology. The aim of this paper is to review knowledge about the most prominent pathophysiological data, the clinical appearance of the disease, to summarise the diagnostic tool and the actual therapeutical proposals.

Keywords: diabetes mellitus, gastroparesis, diagnosis, therapy. A technikai lehetőségek és a vizsgálómódszerek bővülésével egyre több adat figyelmezteti a gyakorló orvost arra, hogy a diabetes mellitus non diabetic gastroparesis között komolyan kell számolni a tápcsatorna motilitászavarával. A diabetes szövődményeként megjelenő, az étkezés, a táplálékfelvétel, a gyomorürülés vagy a bélműködés zavarára utaló tünetek közös alapja a tápcsatornai simaizom-működés károsodása.

A tápcsatorna egészét tekintve a diabeteszes motilitászavar közös jellegzetessége a hypomotilitas, a meglassult ürülés és tranzit, s ez alól a diabeteszes enteropathia hasmenéssel járó speciális kórképe non diabetic gastroparesis kivétel. A gastroparesis kifejezés ma új és diabétesz kezelésére heterogén fogalom. Ebbe a terminológiába tartozik a gyomor enyhe vagy súlyos ürülési zavara, ennek hátterében eltérő súlyosságú lehet a gyomor mechanikus működésének károsodása, a motilitás zavarának mértéke.

Nehéz a kórkép gyakoriságát megítélni amiatt is, hogy összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint nem vonható párhuzam a gyomorürülési zavar foka, valamint a panaszok megjelenése, mértéke, a diabetes típusa és fennállásának időtartama között. Bizonyos azonban az, hogy a gastroparesis mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabetes mellitusban egyaránt kialakulhat.

Gyakoribbnak látszik azokban a cukorbetegekben, akiket nem sikerült az euglykaemiás állapothoz közelíteni, s akikben a neuropathiás szövődmény is gyakrabban alakul ki. Más esetekben az étkezéssel összefüggő panaszok súlyosabbak, és végső soron megnehezítik a cukorbetegség kezelésében alapvető fontosságú étkezési és diétás követelmények betartását.

  • Clinical features and treatment modalities of diabetic gastroparesis Summary Diabetic gastroparesis is one of the most significant complications of long-term diabetes mellitus.
  • Diabetes mellitus lada type
  • Recommended Articles A gastroparesis a gyomor ürülésének olyan zavara, amely mechanikus elzáródás nélkül jelentkezik.
  • Nádcukor cukorbetegeknek
  • Belgyógyászati Klinika, Szeged3 A diabeteses gastroparesis funkcionális és patológiai alapjai, a kezelés lehetőségei Horváth Viktor dr.
  • "Вход в тоннель спрятан под одним из больших моторов".
  • Gastroparesis and its treatment options in: Orvosi Hetilap Volume Issue 9 ()

Súlyos gastroparesisre utaló panasz a hányinger, az étkezést követő hányás. Ez utóbbira jellemző lehet, hogy a hányadék esetleg több órával előzőleg elfogyasztott ételt tartalmaz. A testsúlycsökkenés intő jel, amely természetesen nemcsak a gyomorürülési zavar vagy az egyéb diabeteszes tápcsatornai szövődmény dysphagia, hasmenéshanem organikus betegség következménye is lehet. A felsorolt tüneteket is tovább színesítik a tápcsatorna más szakaszának - a nyelőcső, vékonybél, biliaris rendszer, vastagbél, anorectum - motilitási zavarára visszavezethető eltérések.

Mindezekhez csatlakozhatnak a diabeteszes autonom neuropathia egyéb motoros manifesztációi, a cardiovascularis rendszer, a vizeletürítés zavarai. Ez utóbbiak megjelenése és felismerése egyben diagnosztikus segítséget is jelent a gastrointestinalis panaszok kóroki tisztázásához.

Az egyik a diabetes mellitus szövődményeként kialakuló autonóm neuropathia, amely indirekt módon vezet a tápcsatorna motilitászavarainak kialakulásához. A másik tényező a tartósan magas vércukorszint, mely önmagában is képes lehet kiváltani a simaizom-működés zavarát.

A ma rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a vagus funkció csökkenése vagy kiesése csak részben felelős a gastroparesis kialakulásáért.

Ezt a következtetést látszanak alátámasztani a cardiovascularis rendszer motoros zavarára utaló klinikai megfigyelések és vizsgálati tesztek. Szükséges megjegyezni, hogy nem vonható szoros párhuzam az autonóm neuropathia súlyossága és a gyomorürülési zavar mértéke között.

A vércukorszint emelkedése fiziológiásan is modulálja a gyomor ürülését: csökkenti annak ütemét, miközben csökken az antrumban és növekszik a pylorusban a kontrakciók intenzitása.

A diabeteses gastroparesis funkcionális és patológiai alapjai, a kezelés lehetőségei

A klinikai kép lehetséges jegyei diabeteszes gastroparesis esetén 2. A gyomor motilitási zavara diabetes mellitusban. A kórkép non diabetic gastroparesis szerepet játszó tényezők A gyomormotilitási zavar sajátosságai Hardver cukorbetegség kezelésében gyomorürülés különbözo súlyosságú zavara - mint a diabetes mellitus szövődménye - a gyomor, a pylorus és a duodenum simaizom-funkciójának összetett zavarára vezethető vissza.

A gyomorürülés alapvető meghatározója az antrumban keletkező, ritmikusan ismétlődő, a pyloruson át a duodenumba átjutó migráló motoros komplexum MMC. A gyomor manometriás vizsgálatai igazolták, hogy a diabeteszes gastroparesisre jellegzetes motolitási zavar az antralis III.

A kontrakciós tevékenység egyéb zavarai is megfigyelhetők: a gyomor tónusának, a kontrakciók számának és amplitúdójának csökkenése további diagnosztikus jegyei a kórképnek. Bizonyosnak látszik, hogy a gastroparesis súlyosabb formáiban elektromos dysrhythmia - antralis tachygastria vagy bradygastria - alakul ki annak jeleként, hogy a gyomorkontrakciók proximodistalis koordinációja komoly zavart szenved.

A pylorus megnyílása és záródása normális esetben az antrum- és a duodenumperisztaltikával szoros koordinációban zajlik. Diabeteszes betegek egy részében az antroduodenalis perisztaltika koordinációja sérül, ún.

  • Это .
  • Kezelése cukorbetegség termékek a tentatorium
  • Но теперь мне кажется вполне естественным, что, если вид космоплавателей "А" встречает вид "Б", располагавшийся ниже первого на технологической лестнице, после контакта вид "Б" преодолевает разрыв.
  • Cukorbeteg zsibbadás
  • Других беспокоило, что ты можешь смутиться, даже выразить неудовольствие, тем самым отвлекая присутствующих октопауков.
  • А что - свиньям нравилось слушать .
  • Central Library - The Biomedical and Life Sciences Collection's new seminars

A patomechanizmus további része a proximalis fornix és a distalis antrum gyomorrészek telődési kapacitása, az akkomodációs képesség károsodása. A gyomorfal kisebb telődési feszülése önmagában mérsékeltebb kontrakciós választevékenységet képes elindítani. Ez a tényező a telődési zavarra utaló panaszok korai teltségérzés, non diabetic gastroparesis feszülés megértését is elosegíti. A vékonybél-motilitás jellegzetes zavara, az intestinalis MMC eltérései, a stacioner kontrakciók csoportjainak megjelenése a gyomorürülés számára funkcionális obstrukciót jelentenek.

A diabeteszes autonóm neuronopathia tünetei és egyéb szervi manifesztációi megerősíthetik a gastroparesis gyanúját Az autonóm neuronopathia hiánya, enyhébb vagy súlyosabb hírek diabetes mellitus 2 fajta kezelés, a gyomorürülési non diabetic gastroparesis mértéke és a betegek panaszai között nem feltétlen található szoros párhuzam.

Emiatt diabeteszes gastroparesis gyanúja esetén a különböző technikákkal elvégezhető gyomorürülési vizsgálatoknak fokozott jelentősége van 3.

artériás magas vérnyomás kezelés cukorbetegség

A gyomorürülési zavar esetén a felső tápcsatorna endoscopos vizsgálatának szerepe differenciáldiagnosztikus. A diagnosztika lehetoségei, eszközei A gyomormotilitási zavarok diagnosztikája 1.

Jóllehet a gyomor kontrasztos radiológiai vizsgálata a gyomor funkciózavarát illetően a legkevésbé szenzitív, non diabetic gastroparesis végezve felhívhatja a figyelmet a gyomorürülés zavarára.

Az erre utaló eltérések lehetnek a gyomor atoniás dilatatiója, a kontrakciók és a perisztaltika csökkenése vagy hiánya, a kontrasztanyag tartós retenciója, a duodenum vagy a bulbus társuló atoniás dilatatiója. Non diabetic gastroparesis rutin vizsgálat ma nem elégséges diagnosztikai módszer.

alkalmazás propolisz a cukorbetegség kezelésében

A radiológiai vizsgálómódszerek közül a báriummal végzett ürülés helyett ma elfogadottabb a radiopaque markerekkel végzett gyomorürülési vizsgálat. A beteg az étellel együtt fogyaszt el konstans mennyiségű, egy, két, vagy három különböző méretnagyságú mm szilárd markert, s a natív hasi felvételek szekvenciális végzésével perc között meghatározható a gyomorból kiürült jelzőanyagok száma, az ürülés időbeli intenzitása.

A kapott eredmény az egészséges populációban meghatározott eredményhez viszonyítható. Az új radiológiai technika MRI a statikus képalkotás mellett alkalmas a gyomor volumenének meghatározására és a változás időbeli követésére.

Valójában kvantitatív információ nyerheto a gyomor ürülési viszonyairól. Hátránya a jelentős költségigény. A gyomorürülés vizsgálómódszereinek "gold standard"-ját az izotópos gyomorürülési vizsgálat jelenti. A fekvő vagy félig ülő pozícióban a beteg non diabetic gastroparesis elfogyasztott és jelölt 99technécium, indium tesztétel gyomorürülési dinamikája pontosan meghatározható.

Tesztételként ún. Az új SPECT single photon emission computered tomography módszer ígéretes lehetőség a gyomor motilitási zavarainak képi ábrázolására diabeteszes gastroparesis esetén is. Az intravénásan beadott 99Tc-pertechnetátot a gyomornyálkahártya veszi fel, ily módon a gyomorfalat, annak mozgását, a telődés akkomodáció és az ürülés mechanikai zavarát vizualizálni lehet, s meg lehet határozni a térfogatváltozást, annak eltéréseit.

A gyomorürülési zavar kvantitatív megítélését legegyszerűbb módon az ultrahang UH segítségével végzett gyomorürülési vizsgálat teszi lehetővé.

Megfelelő gyakorlat mellett a 3D vagy 2D módszerrel meghatározható a proximalis, a distalis vagy a teljes gyomor vetülete, kalkulálható a térfogata, s követhető a gyomorürülés dinamikája a tesztétel elfogyasztását követően.

A tesztétel konzisztenciája, tömege, kalóriatartalma, összetétele a többi gyomorürülési vizsgálathoz hasonlóan meghatározó tényezők. A módszer előnye, hogy az egyes gyomorrészek telődése és ürülése, az akkomodáció és az ürülés zavara egyaránt megítélheto.

Az orálisan beadott markeranyag vérszintjének meghatározásán alapul a paracetamol-terheléses teszt. A szájon keresztül elfogyasztott, konstans abszorpciós kinetikájú markeranyag vérszintjének változását egyedül a gyomorürülés mértéke befolyásolja. A módszer nehézkes volta miatt nem terjedt el. Hasonló elven alapuló vizsgálat a 13C-kilégzési teszt.

mély sebet kezelés cukorbetegség

A 13C jelzésű szubsztrátból annak elfogyasztása, emésztése, felszívódása, metabolizmusa után felszabaduló 13CO2 szintje a kilégzett levegőben a gyomorürülés dinamikájának megfelelően változik. Az optimális 13C-szubsztrát a gyomorban nem szívódik fel, nem kötődik a nyálkahártyához vagy más szubsztráthoz, a bélből való felszívódása és oxidációja gyors és konstans sebességű folyamat. A gyomorürülési vizsgálatok során a szolid fázis ürülési dinamikájának mérésére a 13C-oktánsav, a szemiszolid fázis esetében a 13C-acetát alkalmazása javasolt.

A non diabetic gastroparesis vagy az antro-duodenalis manometria segítségével a gyomorürülési zavar alapját jelentő antralis kontrakciók számának, azaz a motilitási index értékének csökkenése, az amplitúdók alacsonyabbá válása, a kontrakciók distalis progressziójának károsodása, az antroduodenalis koordináció zavara pontosan megítélhető.

Hátránya speciális műszerigénye, feltétele a módszer alkalmazásában való jártasság. A barosztátos technika segítségével a gyomor lumenébe lejuttatott, azt kitöltő ballonban a gyomorfal feszülése, relaxációja, kontrakciója során mérhető nyomás vagy térfogatváltozásokat értékeljük.

Alkalmazása nem a rutin diagnosztika része, segítségével a motilitási zavar mechanizmusa ismerhető meg részletesebben.

A Scintigraphy Study in Adults With Diabetic Gastroparesis

A gyomor simaizom-tevékenysége során keletkező mioelektromos aktivitásváltozás mérésén alapuló vizsgálómódszer az electrogastrographia.

A gyomor vetületének megfelelően a hasfalra helyezett EKG-elektródák segítségével a simaizomzat tónusát jelképező ún. A frekvencia csökkenését jelenti az elektromos bradygastria, növekedését a tachygastria fogalma. A módszer indirekt következtetést tesz lehetővé a gyomor mechanikus tevékenységének zavarát illetően. A gastroparesis súlyosabb formájában elektromos dysrhytmia - tachygastria vagy bradygastria - alakul ki.

Tekintve, hogy a gyomor egyéb motilitási zavaraiban is megfigyelhető hasonló eltérés, az eredmény önmagában még nem specifikus a diabeteszes gyomorürülési zavarra. Ugyancsak noninvazív, ígéretes vizsgálómódszernek látszik az impedancia-epigastrographia. A vizsgálat a gyomor elektromos vezetőképességének mérésén alapszik. A hasfalra és a hát területére helyezett pár elektróda közül az egyik pár jelenti az elektromos áramforrást mVa másik pár a potenciáldifferencia mérésére szolgál.

A gyomorba bejutó, elfogyasztott folyadék az elektromos vezetőközeg, az idő függvényében mért potenciáldifferencia változása pedig a gyomor ürülési non diabetic gastroparesis párhuzamos. Ígéretes módszer, de még kevés non diabetic gastroparesis áll rendelkezésre. A terápia eszközei A diétás és a gyógyszeres kezelési javaslatok célja, hogy javuljon non diabetic gastroparesis egyenletesebbé váljon a gyomor ürülése, rendezetté váljon a glykaemiás állapot, csökkenjenek, illetve megszűnjenek a beteg panaszai4 4.

A glykaemiás status rendezése, a normoglykaemiás vagy azt megközelítő napi vércukor-szint kialakítása az említett patogenetikai folyamatokon keresztül már rövid távon javítja a gyomorürülést, s hosszú távon a kórkép progresszióját mérsékli vagy megállítja. Orális antidiabetikumról az inzulinkezelésre történő átállás - az esetek egy részében kis dózisú kezelés elégséges -inzulinkezelés esetén annak módosítása, adott esetben az intenzifikált kezelés non diabetic gastroparesis követése jelentik az ajánlások lényegét.

Az étel puhára főzése, felaprítása önmagában javítja a chymus gyomorból való gyorsabb és egyenletesebb kiürülését. Legsúlyosabb esetekben az ételek homogenizálása vagy folyékony, megfelelő összetételű, izoozmotikus vagy azt közelítő koncentrációjú tápoldatok alkalmazása további kezelési lehetőséget jelenthet.

A neuropathia kezelésében a nagy dózisú B-vitamin-komplex B1, 6, B12 alkalmazása a kialakult gyakorlat része. Specifikusabbnak tartható a diabeteszes neuropathia kezelésében a gangliosidok alkalmazása, amelyek kísérletes körülmények között gátolni látszanak az idegi struktúrát károsító poliszacharidok lerakódását ez a folyamat egyben a degeneratív neuropathia egyik oka. Az alkalmazás, a hatékonyság vonatkozásában a vizsgálatok non diabetic gastroparesis nem zárultak le.

A tápcsatornai simaizomfunkciót javító ún. A metoclopramid előnyösebb lehet azokban az esetekben, amelyekben a panaszok előterében a gyakori hányinger, illetve hányás áll, ugyanis a szernek perifériás és centrális dopamin-antagonista hatása egyaránt van.

Specifikusabb a simaizom szerotonin 5HT receptorain ható cisaprid, amely nemcsak a gyomor ürülését, de a sok esetben társuló bélrendszeri hypomotilitást is javítani képes. Antibiotikum tulajdonsága, a mellékhatás-veszély, a relatív nagy dózisban való alkalmazás 3× mg igénye miatt a gastroparesis csak rövid távú kezelésében elfogadott. Az endogén szigetsejtfunkciók javulása, helyreállása igazoltan megállítja a szövődmények további progresszióját, sőt azok mérséklődése is várható. A gyomormotilitás zavara diabetes mellitusban.

A terápia lehetséges eszközei Irodalom 1. J Clin Gastroenterol Magy Belorv Arch Wittmann T: Diabeteszes gastroparesis. In: Varró V [szerk.

Koch, KL: Diabetic gastropathy. Gastric neuromuscular dysfunction in diabetes mellitus. A review of symptoms, pathophysiology, and treatment. Dig Dis Sci Eur J Gastroent Hepatol 7: Gut Diabetes Care Neurogastroent Motil 9: Am J Gastroenterol Am J Physiol GG, Koch, KL: Electrogastrography: physiological basis and clinical application in diabetic gastropathy.

Diabetes Technol Ther 3: A szerző levelezési címe: Dr. Belgyógyászati Klinika Szeged, Korányi fasor

Fontos információk